HUNGAROVET TUDÁSBÁZIS
www.allatorvosiwikipedia.com

Keresés:

A fájdalom és a fájdalomérzet

A fájdalom egy rendkívül bonyolult fiziokémiai folyamatokat magába foglaló tényleges vagy potenciális szövetkárosodással összefüggő kellemetlen tapasztalás .A fájdalom folyamatának ismertetése annak komplexicitása miatt túlmutat ezen anyag határain, de az alapvető a terminológia ismerete és a neurofiziológiai folyamatok megértése hasznos lehet pácienseink diszkomfort érzésének megelőzésében és kezelésében.

A fájdalmat az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: fiziológiás fájdalom, amely a szervezet szövetkárosodást kivédő mechanizmusára utal, vagy patológiás fájdalom, amely szövetkárosodásból és az idegrendszer egyes szakaszának károsodásából vagy gyulladásából indul ki. A patológiás fájdalmat tovább csoportosíthatjuk nociceptiv (védő szerepű), neuropátiás (az idegrendszer, a fájdalom továbbításáért és érzékeléséért felelős struktúra elsődleges károsodása vagy működészavara hozza létre), zsigeri (fájdalomérző receptorok stimulációja a mellüregi vagy hasüregi szervekben) és szomatikus (más szövetekben, mint pl.: csont, ízületek, izmokban és bőr). Emellett csoportosíthatjuk időszerűség szerint is akut (hirtelen stimulusból, mint pl: trauma vagy műtét, eredő) vagy krónikus (a szövetkárosodás idején túl is fennálló).

A nocicepció magába foglalja a szervezet fájdalomérzetre adott összes reakcióit. A nocicepció részei: transzdukció, transzmisszió, moduláció és percepció. A transzdukció az ártalmas inger (mechanikai, kémiai vagy hőhatás) perifériás nociceptor (szabad érző idegvégződés) által elektromos energiává történő átalakítását jelenti. Ez a fájdalom kialakulásának első lépése, és NSAID szerek, opioidok és lokálisan ható anesztetikumok egyaránt gátolhatják. A transzmisszió leírja az ingerület terjedését a perifériás idegrendszerben az elsőrendű neuronokon. Az érintett idegpályák a kezdeti éles fájdalom érzetért felelős A-δ (gyors) rostokat, a másodlagos tompa, lüktető fájdalomért felelős C (lassú) rostokat és alacsonyabb ingerküszöbű A-β (tapintó) rostokat tartalmaznak. A transzmisszió helyi érzéstelenítéssel és alfa-2 agonistákkal csökkenthető. A moduláció a gerincvelő dorzális szarvában lejátszódó folyamat, ahol az első és másod rendű neuronok szinaptizálnak. Serkentő neuropeptidek (többek között glutamát, aszpartát és substance P) a fájdalom szignálokat felerősítik a felszálló neuronokban. Ezzel egy időben egy leszálló endogén (opioid, szerotoninerg és nordadrenerg) fájdalomgátló rendszer lép működésbe, hogy csökkentse a nociceptív választ. A moduláció befolyásolható helyi érzéstelenítő szerekkel, alfa-2 agonistákkal, opioidokkal, NSAID szerekkel, triciklikus antidepresszánsokkal, szerotonin visszavételt szelektíven gátló szerekkel és NMDA receptor antagonistákkal. Az érzékelés a harmadlagos neuronokon át vezetett nociceptív jelekre adott agykérgi válasz. Általános anesztetikumokkal, opioidokkal és alfa-2 agonistákkal gátolható.

A túlzott válaszadás (megemelkedett senzitivitás) mind az akut, mind a krónikus patológiás fájdalom jellemző tulajdonsága. Ez az idegrendszer perifériális és központi részeiben kialakuló válaszban végbemenő változás (neuroplaszticitás) eredménye. A perifériás szenzitizáicó során a szöveti sérülés kapcsán felszabaduló mediátorok érzékenyítik a fájdalomérző idegvégződéseket, vagyis a sérülés helyén a fájdalom fokozódik, a testtáj hiperszenzitívvé válik (elsődleges hiperalgézia). A centrális szenzitizáció a gerincvelô hátsó szarvában jön létre, részben az NMDA receptorok aktiválódásának eredményeként. Mindennek az eredménye egy kiterjedtebb receptor mező (a szomszédos, sérülést nem szenvedett területen is fájdalom érzet indul el, másodlagos hiperalgézia), és egyébként ártalmatlan ingerekre adott fájdalmas válasz (allodynia, az inger a z A-β rostokon továbbítódik). A perifériás és centrális szenzitizáció kombinációja a fájdalom nagyságának és hosszának megnövekedését eredményezi.
Mivel a fájdalomra adott válasz rendkívül komplex és számos mechanizmust foglalhat magába egyazon állat esetében is (gyulladásos és neuropátiás, heveny és idült), egy gyógyszer sem képes egy bizonyos adagban minden betegnél eredményesen fájdalmat csillapítani. A fájdalom kezelése során két fontos dolgot ne feledjünk. A preemptiv analgézia a fájdalmas inger kialakulása előtt bevezetett fájdalomcsillapító eljárást jelenti, a centrális és perifériás szenzitizáció kialakulásának gátlása céljából. A multimodális analgézia kettő vagy több fájdalomcsillapító hatással rendelkező szer kombinációját jelenti, additív vagy szinergista hatás kiváltása céljából. Így csökkenthetőek az egyes gyógyszeradagok (csökkentve a mellékhatások kockázatát), legjobban akkor működik, ha mindegyik szer különböző hatásmechanizmussal rendelkezik (a nociceptív választ különböző pontokon blokkolják).

Forrás: www.vasg.org

Kategóriák: Aneszteziológia

Kapcsolódó irások: