HUNGAROVET TUDÁSBÁZIS
www.allatorvosiwikipedia.com

Keresés:

Kutya mandulájában megakadt varrótű

Kórelözmény: egy érdekes eseten keresztül szeretném bemutatni azt, hogy a kórelőzmény alapos felvételének milyen nagy, és ebben az esetben, milyen szerencsés kimenetelű jelentősége van. Behoztak hozzánk egy 4 hónapos Golden Retriever kutyát a következő panasszal: a tulajdonos elmondása szerint a kutya időnként „köhög” vagy inkább “krákog”. Ezek a panaszok csak tegnap reggel kezdődtek. A kutya egyébként élénk, jól eszik, légzési vagy egyéb zavarai nincsenek.

Fizikális vizsgálat: a vizsgálat során mindent rendben találtam (hőmérséklet, tüdő-szív, stb.), kivéve a szájüreg vizsgálatát, amikor a következőket észleltem: kétoldali mandulagyulladás, illetve a jobboldali mandula kb. 20%-kal nagyobb volt, mint a baloldali.


A fogazat rendben volt, vérzés vagy idegentest nem volt észlelhető. A kutya a vizsgálat során semmiféle jelét nem mutatta annak, hogy bármiféle problémája is lenne. Egyszóval, úgy tűnt, hogy a kutyának egy egyszerű mandulagyulladása van, és az ilyenkor szokásos antibiotikumos gyógykezelést igényli csak. A vizsgálat alatti beszélgetés során azonban a tulajdonos megemlítette, hogy a kutya mindent megrág (ami ugye természetes egy fogzás alatt levő kutya esetében) és tegnap reggel a tulajdonos egy nagy darab csontot vett el a kutyától, amit az rágott. A tulajdonos megkérdezte, hogy van-e annak esélye, hogy az esetleg lenyelt csontdarabka okozta-e a „krákogási” tüneteket otthon, vagy pedig okozhat-e egyéb problémákat.

Egyértelműen túlságosan aggódó tulajdonosról volt szó, hiszen:

  • 1.) a kutya nekem nem mutatta azokat a tüneteket, amelyeket otthon a tulajdonos látott
  • 2.) a fizikális vizsgálat (eltekintve a mandulagyulladástól) normális volt

A következő opciókat adhattam a tulajdonosnak:

  • 1.) Antibiotikumos kezelés, a kutyatáp megnedvesítése pár napig, és ha probléma még mindig fennáll, akkor visszajönni egy újabb vizsgálatra.
  • 2.) Készíteni most rögtön egy nyaki és egy tüdő + hasi röntgenfelvételt egy esetleges idegentest megtalálására. Ennek az esélye minimálisnak tűnt.

Az aggódó tulajdonos azt választotta, hogy „biztos, ami biztos” készítsünk egy röntgent. A röntgenfelvétel a következő hihetetlen képet mutatta.

Micsoda? – gondoltam én. Egy 4 cm-es tű ennek a kutyának a torkában? Ez nem egy macska! Nem is volt szó a kórelőzményben tűről! De hát hol is van ez a tű? A kutyát elaltattuk, intubáltuk és a szájüreget még egyszer megvizsgáltam…

A jobboldali mandulába és a környező lágyszövetbe mélyen befúródva találtam meg a tűt, de kihúzni csak úgy tudtam, hogy középen kettévágtam azt (miután egy-egy tűfogót helyeztem a tűre). Amikor kihúztam a kettévágott tűt, akkor újabb meglepetés ért.

A tűn ugyanis egy kb. 30 cm hosszú fonal volt, ami a mandula mögötti lágyszövetbe fúródva és nem a torokban volt.

Az eset tanulságai számomra:

  • 1.) A tulajdonos aggodalmait sohasem szabad figyelmen kívül hagyni.
  • 2.) Opciókat kell felkínálni, legfeljebb a tulajdonos nem azt választja, amit az állatorvos javasol.
  • 3. Nincsen lehetetlen vagy „kizárt dolog” és az embert meg több évtizedes állatorvosi praxis után is érik meglepetések. De éppen ezért érdekes és gyönyörű az állatorvosi hivatás!

Dr. Gál Sándor

Kategóriák: Esetbemutatók

Kapcsolódó irások: