HUNGAROVET TUDÁSBÁZIS
www.allatorvosiwikipedia.com

Keresés:

Verseny a “szabadon elkölthető jövedelem” megszerzéséért

Sokszor beszélünk arról, hogy Magyarországon az emberek egy részének “nincsen pénze állatorvosra, vagy ha van is pénze, akkor nem az állatorvosra, hanem másra költi”. Ezzel kapcsolatban én most csak arról szeretnék beszélni, hogy miért van az, hogy “van pénze valakinek, csak nem az állatorvosi szolgáltatásokra költi”.

Ez egy elég fontos probléma gyakorlatilag mindenfajta üzleti terület számára. Nevezetesen, hogy van az embereknek egy -a havi alapvetö megélhetési költségeik kifizetése után- megmaradó, kissebb vagy nagyobb összeg, amelyet “szabadon elkölthetö jövedelem”-nek, (angolul “discretionary income” vagy “disposable income”) hivnak. Ez az a pénz, amelyet ki ruhákra, ki cigarettára, ki utazásra, ki könyvekre, stb. költ. Ezt a “discretionary income”-ot célozza meg a legtöbb nagy vállalat, amikor a TV-n és az újságokon keresztül elmagyarázzák nekünk, hogy miért jó az nekünk, hogyha az O termékeiket vagy szolgáltatásukat vásároljuk meg. Egy-egy ilyen reklám után az emberek egy része elkölti a “discretionary income”-jának egy részét egy bizonyos dologra, olyan dolgokra, amelyekre esetleg éppen meggyözték az érzékeit. Éppen ezért minden nagyobb cég azért hirdet mindenhol úgy, hogy az érzékeinkre hasson, hogy a “szabadon gazdálkodható jövedelmekböl” az elsök között “hasitson ki” egy (lehetöleg minnél nagyobb) szeletet.

Állatorvosi szempontból nézve a helyzetet, a “kedvenc állat piac” területet elemezve az látható, hogy a magyar állattartók (az amerikaiak is) igen nagy összegeket költenek el kutya és macska eledelekre, kutya és macska ápolási cikkekre, bizonyos gyógyszerekre, amelyekröl ezeknek a termékeknek a gyártói a TV-ben, a rádión, a kutya-macska magazinokban meggyözték az állattartókat, hogy a kedvenceik egészsége és boldogsága érdekében egy bizonyos terméket vegyen meg. Ezekután az állatorvosok talán jobban megértik azt, hogy miért van az, hogy az állattartóknak volt pénze egy divatos és drága kutyamellényre, de nem volt pénze mondjuk a kutya fogtisztitására, vagy pedig egy geriátriai vérvizsgálatra.

Az állatorvosi praxisok legnagyobb konkurenciája NEM a közelben lévö állatorvosi praxisok, hanem az, hogy az egyéb gyártók és forgalmazók hamarabb és hatásosabban jutnak el a vásárlók, jelen esetben a kedvenc állatok gazdáinak “discretionary income”-jához.

Személyes tapasztalatom az, hogy az állatorvosi praxisokat látogató gyógyszergyárak és termék,-és müszerforgalmazók, igen felkészülten, begyakoroltan, egy mutatós dossziéban lévö irott és képanyagból, igen hatásosan meggyözik az állatorvosokat, hogy miért is jó az az állatorvosi praxisnak és az állatoknak, hogyha azt a terméket, vagy müszert megveszi az állatorvos.

Nincs is ezzel semmi baj, hanem a baj az, hogy az átlagos állatorvos nem rendelkezik azokkal az anyagi lehetöségekkel, mint egy nagyobb gyártó és forgalmazó, vagyis nem tud a TV-ben és az újságokban hirdetni. Sajnos, az átlagos állatorvos nem rendelkezik azzal a (nem szakmai jellegü!) felkészültséggel és hozzáállással, hogy a praxisába bejövö állattartók túlnyomó többségét sikeren meggyözze arról, hogy a büzös leheletü, fájdalmas, gyulladt inyü kedvenc állat fogazatát rendszeresen megtisztittassa az állatorvossal.

A dolgok igy függenek össze és világosan látható, hogy milyen területen kell(ene) az állatorvosoknak fejlödniük, nemcsak a saját érdekükben, hanem a Rájuk bizott kedvenc állatotok egészségvédelme érdekében, hiszen azok nem tudnak beszélni és nem tudják meggyözni az állattartókat arról, hogy Nekik mi a fontos. Persze ehhez a meggyözéshez idö kell, hely kell, emberek kellenek a praxisokban, ezért szükséges az appointment rendszer bevezetése, a minnél több vizsgálószoba egyidejü alkalmazása, a recepcionisták és asszisztensek folyamatos képzése, valamint a praxismenedzsment egyre hatékonyabb elsajátitása.

Kategóriák: Praxismenedzsment

Kapcsolódó irások: