HUNGAROVET TUDÁSBÁZIS
www.allatorvosiwikipedia.com

Keresés:

Praxistippek: Bélsárvizsgálat

A hasmenés, mint tünet, igen gyakran elöfordul a kis-és a nagyállat praxisban. A mindennapi állatorvosi praxisokban, a legtöbb állatorvos a hasmenés okát nem kutatja mélyebben, hanem legelöször csupán tüneti kezelést alkalmaz, amely általában a következökböl áll:

a.) 12 órás koplalás után 50% fött rizs + 50% túró 3-5 napig
b.) Féregtelenités (”biztos ami biztos alapon”)
c.) Esetleg Loperamide tablettát adnak a hasmenés csökkentésére
d.) Esetleg antibiotikumos kezelést kezdenek meg (Metronidazole tabletta)
e.) Esetleg egy szteroid injekciót is adnak

Fontos megjegyezni, hogy amig a hasmenés tüneteinek kezelése mindennapos dolog a kisállatpraxisban, a hasmenés okának az azonnali, mélyebb felkutatása már nem tartozik a rutin beavatkozások közé. Az általánosan elfogadott állatorvosi megközelités az, hogy “csak a tüneteket kezeljük és a nem javuló esetekben részletesebb vizsgálatot végzünk majd”.

Az amerikai praxisokban egyre elterjedtebbé, rutinszerüvé vált az, hogy a kutyák és macskák bélsarát évente kétszer, rutinszerüen, a praxis házilaborjában, felszindúsitásos módszerrel megvizsgálják – bélparazitákra. A saját praxisomban igyekszünk, hogy minden kiskutya és kismacska bélsarát háromszor, majd azután minden 6 hónapban megvizsgáljuk direkt bélsárvizsgálati módszerrel és cink-szulfátos felszindúsitásos módszerrel. Kérdéses esetben a külsö laborba is elküldünk egy nagyobb mennyiségü bélsármintát, ahol centrifugálásos ZnSO4 módszerrel nagyobb megbizhatósággal elvégzik a vizsgálatot.

Tudomásom szerint a magyarországi praxisokban, a minden állaton, a praxis saját házilaborjában, rutinszerüen elvégzett bélsárvizsgálat még nem terjedt el. Hasmenéses esetekben az a legyakoribb, hogy a kezelö állatorvos egy “rutinszerü tüneti kezelést” kezd el az állaton. De miért nem kerül sor arra, hogy a bélsárból rutinszerüen mélyebb, diagnosztikai vizsgálatokat végezzen a kezelö állatorvos?

Az állatorvosok ezt a megoldást azzal indokolták(ják), hogy:

a.) minek vizsgáljam meg az állat bélsarát féregpetékre, amikor amúgyis “féregtelenitek”
b.) minek vizsgáljam meg az állat bélsarát baktériumokra, amikor amúgyis “antibiotikum árnyékban kezelem” a hasmenést
c.) a tulajdonosok nem fizetnék meg a bélsár diagnosztikát, mert ez plusz pénzbe kerül és amúgyis hasonló lenne a kezelés

Az elsö kettö indoklásra az az én véleményem, hogy ez egy olyan tradicionális praxisfilozófiai felfogás, amely általánosságban nemcsak a féregpeték mikroszkópos vizsgálatára, a hasmenés kezelésére igaz, hanem igaz pl. az otitis externa rutinszerü kezelésére is, amikor anélkül, hogy az állatorvos pontosan tudná, hogy mit is kezel, egy “rutinszerü tüneti kezelést” kezdeményez. A tradicionális megközelités a hasmenés kezelésére rutinszerü féregtelenitést és rutinszerü antibiotikumos kezelést, az otitis externa kezelésére rutinszerü fülkrémet (antibiotikum+gombaölö+szteroid kombinált hatóanyaggal) kezd el. De ugyanigy folytathatnám, a tradicionális praxisfilozófia egy lázas, vagy letargiás, vagy “nem jól levö” állatnál legelöször egy rutinszerüen adott antibiotikum+szteroid+vitamin injekció utáni orális antibiotikumos kezelést kezd el és csak azokat az állatokat kezdi el majd valamikor “mélyebben” vizsgálni, amelyek az “elsö körben” elvégzett rutinszerü, tüneti kezelésre nem válaszoltak.

A progressziv praxisfilozófiával müködö praxisok esetében ez nem igy van. Az ilyen praxisfilozófiával müködö állatorvosok sokkal korábban kezdik meg a tényleges okok kideritését. Nagyon sok tulajdonosban erre a megközelitésre igény van és ezt hajlandóak is megfizetni. Egyre több állatorvosban és állatorvosi praxisban erre a megközelitésre igény van és az amerikai állatorvosok egyre növekvö számban térnek át a progressziv praxisfilozófiára, amely egyébként mind szakmailag, mindpedig anyagilag is sokkal kielégitöbb!

Véleményem szerint, az állatorvost az (is) különböztesse meg a laikus állattartótól, hogy olyan módon tudja megoldani egy állat problémáját (fájdalmas fülgyulladás, hasmenés, lázas betegség) amelyre az állatartartó NEM képes (a minta mikroszkópos vizsgálata, egyéb kiegészitö vizsgálatok, esetleges szedálás + fájdalomcsillapitás, stb). Hiszen ne felejtsük el, hogya az állattartó is képes arra, hogy tünetileg ugyanúgy kezelje a hasmenést, a fülgyulladást, a lázat, mint nagyon sok állatorvos teszi. Az állatorvos szerepe, értéke, megbecsülése akkor (is) válik nagyobbá a tulajdonosok szemében, hogyha az állatorvos MAS módszerekkel müködik. Az állatorvosoknak saját magukban kell egy bizonyos “átértékelést” végezniük ahhoz, hogyha a tradicionális praxisfilozófia helyett a progressziv praxisfilozófiára akarnak áttérni. Ameddig ez nem történik meg, addig nem várható az el, hogy a tulajdonosok részéröl erre automatikus kérés vagy igény lenne. Hogyha maga az állatorvos “belül” nincsen meggyözve, meggyözödve arról, hogy egy progresszivabb diagnosztika szükséges, akkor az nem várható el, hogy a tulajdonosok megértenék és elfogadnák az “agresszivabb” diagnosztikát, a célzott kezelést és a kezelések megkezdése utáni ismételt ellenörzö vizsgálatokat. Ennek ellenére, sok esetben magam is láttam azt, hogy a tulajdonos ugyan kérte az állatorvost arra, hogy már a kezdeti fizikális vizsgálat során végezzen el mélyebb diagnosztikai vizsgálatokat (vér, bélsár, röntgen), de a tulajdonost maga az állatorvos beszélte le ezeknek a szükségességéröl.

A következökben szeretném bemutatni, hogy a praxisomban hogyan végezzük a hasmenés diagnosztikáját. Talán egy örök véleménykülönbség lesz a praxisok között abban, hogy mikor, mit, milyen mélységben és mennyiért kell(ene) a kiegészitö vizsgálatokat és a gyógykezelést elvégezni. Hangsúlyoznom kell azt, hogy mindkét praxisfilozófiára igény van mind a tulajdonosok, mind az állatorvosok egy részében. Különbségek lehetnek abban, hogy egy-egy esetet, vagy tünetet, vagy tünetcsoportot tradicionális módon (elöször tünetileg), vagy progressziv módon (kiegészitö vizsgálatok mellett célzottan) diganosztizál és kezel majd az állatotorvos.

A következö esetekben viszont -véleményem szerint- nincs helye a “kivárásos” megközelitésnek: amikor olyan súlyos esetröl van szó, amikor a “kivárás” az állat életébe kerülhet, illetve olyan esetekben, ahol a zoonózis lehetösége fennáll. Amikor a zoonózis lehetösége fennáll, akkor az állatorvos felelössége sokkal nagyobb és -véleményem szerint- sokkal komolyabban kellene venni a diagnosztikai módszerek alkalmazását, valamint a célzott kezelésre való törekvést. Hogyha ez nem történik meg, akkor ez sok esetben peres eljárásokhoz vezethet. De miért van az, hogy -habár az állatorvosok ismerik a zoonotikus betegségeket-, mégis csak egy esetleges állatorvosi per veszélye kényszeriti arra a praktizáló állatorvosok egy részét arra, hogy az egyébként tudományosan jól megindokolható diagnosztikát rutinszerüen és ismételten elvégezzék?

Nekem is sokáig tartott, ameddig eljutottam odáig, hogy magamat meggyöztem arról, hogy másként fogok hozzáállni bizonyos esetcsoportok diagnosztikájához és gyógykezeléséhez, valamint a kliensek alaposabb tájékoztatásához. Ezen megfontolások miatt a saját praxisomban az akut és a krónikus hasmenés esetén mi MINDIG elvégezzük az úgynevezett “3-as bélsárvizsgálat”-ot:

1.) Direkt bélsárvizsgálat
2.) Felszindúsitásos bélsárvizsgálat (ZnSO4-es)
3.) Cytológiai bélsárvizsgálat

Hogyha a praxisom házilaborjában elvégzett bélsár cytológiai vizsgálata közepes vagy nagyobb számú baktériumot talált, vagy ha az állat lázas, letargikus, hasi fájdalmat jelez, vagy a hasmenés krónikus, akkor a külsö laborba küldök két bélsármintát:

1.) ZnSO4-es centrifugálásos bélsárvizsgálatra
2.) A bélsárból baktérium tenyésztést és rezisztencia vizsgálatot kérek

A bélsár részletes vizsgálatán túlmenöen természetesen egyéb kiegészitö vizsgálatokat is ajánlok és végzek, az esettöl függöen (parvo teszt, teljes vérkép, biokémiai vizsgálat, röntgenvizsgálat, endoszkópos vizsgálat, bélfal biopszia és szövettani vizsgálat, stb.)

A helyi parazitaveszély ismertetésének jelentösége a praxisokban

Hogyan lehetne megnövelni egy praxisban a külsö- és belsö parazitás fertözések diagnosztikai vizsgálatait, a prevenciós szerek valamint a gyógyszeres kezelések számát?

Évekkel ezelött az egyik amerikai konferencián hallottam ezt a megoldást, amelynek az eredménye akkor hihetetlennek tünt. Az egyik amerikai állatorvos kiváncsi volt, hogy mekkora a bélparazitás fertözöttség a praxis 30 km-es sugarában. Információit a helyi két nagy állatorvosi laboratóriumtól (Idexx és Antech) szerezte be. A helyi kórházi laboroktól is kapott információkat a humán parazitás fertözöttség mértékéröl is. Ezekután a praxis levélben és e-mailen keresztül kiértesitette az összes kliensét arról, hogy a saját környezetükben mekkora a bélférgesség okozta fertözöttség és mik annak a veszélyei. Javasolta, hogy évenként kétszer hozzák be állataik bélsarát a praxis kliensei. Jó ötletnek bizonyult, hogy a levélekben minden állat számára külön tettek be 1-1 kis nejlonzacskót a boritékokba, amelyre ráirták az állatok nevét. Olyan jónak bizonyult ez a marketing megoldás, hogy az állatorvosi praxis az év végére $620,000 dollárral (155 millió forinttal) növelte meg az ebböl származó bevételét. Nos, ezt akkor sokunk nehezen tudta elhinni azon a konferencián.

2015 márciusában azonban megjelent az a felmérés, amelyet a Companion Animal Parasite Council and Bayer Animal Health végzett. Az erröl megjelent cikket itt olvashatjátok: Survey: Clients Want to Know About Parasites.

A felmérésböl kiderült, hogyha az állatorvosi praxisok megismertetnék a helyi parazita fertözöttség mértékét a saját praxisuk klienseivel, akkor egy átlagos amerikai praxis $163,00 – $789,000 dollárral (41-197 millió forinttal!) tudná megnövelni a praxis éves bevételét. (Egy átlagos amerikai praxis bevétele egyébként $468,000 dollár/állatorvos/év, vagyis 117 millió forint, amelynek 8%-a profit, vagyis 9.3 millió forint.)

A Companion Animal Parasite Council honlapján (http://www.capcvet.org/) az amerikai parazitás fertözöttséget megyék szerint gyakran frissitik, mindezen információk az állattartók és az állatorvosok számára ingyenesen elérhetöek. Fel lehet iratkozni a honlapra úgy, hogy azután automatikusan, havonta kiküldik e-mailben a megjelölt terület aktuális parazitás fertözöttség eredményét.

Ami nagyon meglepö volt a Companion Animal Parasite Council and Bayer Animal Health végzett felmérésböl, hogy:

  • az állattartók 90%-a akarta tudni a helyi parazitás fertözöttség mértékét
  • az állattartók 89%-a hozná be az állatát a praxisba, hogyha a praxis kommunikálná velük a helyi parazitás fertözöttségröl
  • az állattartók 74%-a e-mailben, 55%-a telefonon keresztül, 39%-a postai úton szeretné ha kiértesitenék Öket a praxisok állatorvosai

Magyarországon is érdemes lenne ezt a módszert megpróbálni.

A helyi parazitás fertözöttség mértékét a praxis klienseivel meg kell ismertetni. Ennek egyik módja a recepciós részben elhelyezett iskolai tábla, amelyre felirjuk, hogy a praxis könyékén (a megyében vagy a városban) mekkora a parazitás fertözöttség mértéke. Erröl ez a videó mesél.

Az iskolai táblát egyébként a praxis minden vizsgálati szobájában célszerü elhelyezni, a kliensek oktatásában nagyon hasznos szerepet játszik. Az alábbi kép a budapesti Hungarovet Állatkórház három vizsgálati szobájának egyikét mutatja.

Egy másik megoldás az a tulajdonosok oktatására, informálására, hogyha egy második monitort is elhelyezünk a vizsgálati szobákba. Az alábbi kép a Hungarovet Állatkórházban készült.

Dr. Gál Sándor

Kategóriák: Praxismenedzsment

Kapcsolódó irások: