HUNGAROVET TUDÁSBÁZIS
www.allatorvosiwikipedia.com

Keresés:

Deguk bemutatása

Származása

A degu (Octodon degu) dél-amerikai állatfaj, az Andok hegység területéről származik. Társas lény, csapatokban él (általában egy hím és több nőstény él együtt), és nappali életmódot folytat. Élete nagy részét az általa ásott üregrendszerben tölti. Fokozottan igényli fajtársai társaságát, így semmiképpen se tartsuk magányosan! Ha különböző nemű példányokat tartunk együtt, csak egy hímet tegyünk a nőstények mellé, mert több hím igen véres küzdelmet fog folytatni egymással. Mindig gondoljunk arra, hogy az alkalmankét 4-8 pici degunak jó gazdit találni nem egyszerű, így megfontolandó a hím ivartalanítása.
A degut mindig két kézzel fogjuk meg, egyik kezünkkel a fenekét, másikkal a mellkasát tartva. Sose emeljük vagy fogjuk meg a farkánál fogva, ez ugyanis könnyen megsérül (leszakad róla a bőr; a természetben ez a ragadozók elleni védekezés).

Tartása

A degu mozgásigényes állat, így nagyon fontos, hogy minden nap engedjük ki a ketrecből egy órára, hogy szaladgálhasson. A kint töltött idő alatt felügyeljük az állatokat, mert mindehova felmásznak és mindent megrágnak! A deguk intelligens, társasági lények, nagyon fontos, hogy naponta foglalkozzunk velük.

A deguk esetében is elmondható, hogy a ketrec legyen minél nagyobb; egy 2-4 egyedből álló csoport esetén egy 100 cm x 50 cm x 60 cm-es ketrec a minimum. A deguk szeretnek mászni, ketrecük legyen magas, lehetőleg több szintes; tehetünk bele ágakat mászáshoz (tiszafa, fagyal, babér, cseresznye- és gesztenyefa ágát ne használjuk, mert ez az állatok számára mérgező), polcocskákat, függőágyat stb; az emeletek járószintje legyen sima, ne rácsos, mert a deguk lába érzékeny.

Az állatokat szobahőmérsékleten helyezzük el, huzatmentes helyen, és ne tegyük ki magas hőmérsékletnek. A ketrec alapfelszerelése a megfelelő méretű ház, egy legalább 28 cm átmérőjű futókerék (lehetőleg nem rácsos, hanem egybeöntött műanyag), etetőtál és golyós önitató. A csincsillákhoz hasonlóan a deguknak is szükségük van rendszeres homokfürdőre; ezt a ketrecben elhelyezett, fürdetőhomokkal teli ládával vagy elfektetett befőttesüveggel tudjuk neki biztosítani. Fontos azonban, hogy csak a speciálisan erre a célra vásárolható homokot (“csincsillahomok”) használjuk, ne a díszmadaraknak valót vagy a játszótéri homokozóban szedettet, mert az ezekben lévő éles szemcsék sérülést okozhatnak az állatnak. A homokot rendszeresen cseréljük, mert az állatok egy idő után WC-nek kezdik használni. A fürdetőhomokot naponta kínáljuk fel 15-20 percre, de ne legyen sem a homokkal töltött, sem az üres fürdetőedény bennt folyamatosan.

Takarmányozása

A deguk alaptakarmánya a réti széna; ezt pellet táppal egészítsük ki, ne magkeverékkel. A magas szénhidráttartalmú gyümölcsféléket (szőlő, dinnye, barack, banán, ananász, szilva stb.) nehezen emésztik meg, és ha nagy mennyiségben kapják ezeket, könnyen lesznek cukorbetegek. Édesített, cukrozott rágcsálócsemegét, mézes karikát se adjunk, olajos magvakat pedig csak nagyon ritkán és kis mennyiségben. Az olajos magvak emberi fogyasztásra árult, sózott változatait etetni tilos!

A szénát és a pellet tápot egészítsük ki kevés zöldeleséggel. Szárítva / fonnyasztva adhatunk sárgarépát (csak kis mennyiségben, mert magas a cukortartalma), retket, tyúkhúrt, céklát, csicsókát, sűtőtököt, paszternákot, paprikát, fehérrépát, újhagyma szárát. Krumplit ne etessünk, egyrészt mert nyers formájában mérgező lehet a benne lévő szolanin miatt, másrészt mert a szénhidrát megterheli az emésztőrendszert. Saját kezűleg gyűjtött fűféléket is etethetünk, de ügyeljünk rá, hogy ezek pár nap fonnyasztás után kerüljenek az állat elé, és csak akkor gyűjtsünk be és kínáljunk egy növényfélét, ha biztosan tudjuk, hogy az nem mérgező! A deguk nagyon szeretik a pitypangot, a körömvirágot és a rózsaszirmokat is.

Megfogása

A degut mindig két kézzel fogjuk meg, egyik kezünkkel a fenekét, másikkal a mellkasát tartva. Sose emeljük vagy fogjuk meg a farkánál fogva, ez ugyanis könnyen megsérül (leszakad róla a bőr; a természetben ez a ragadozók elleni védekezés).

Degu cukorbetegsége

A normálisnál gyakoribb ivás és vizeletürítés a cukorbetegség első jele lehet, ezért kísérjük figyelemmel, mennyi vizet iszik a degu (ez golyós önitató felszerelésével nagyon egyszerű). Ha a vízfelvétel hirtelen megugrik, csökkentsük a szénhidrátok etetését, és mutassuk meg az állatot egy állatorvosnak. Cukorbetegség jele lehet a szaruhártya kifehéredése, elhomályosodása is.

A deguk erősen hajlamosak a cukorbetegségre, így különös figyelmet kell fordítanunk az állat takarmányának helyes összetételére. Ennek elmulasztása komoly egészségügyi gondokhoz, akár vaksághoz és az állat pusztulásához is vezethet! A degu eredeti élőhelyén nemigen állnak rendelkezésére magas szénhidráttartalmú táplálékok, ilyesmihez leginkább összetett szénhidrátok, cellulóz ill. keményítő formájában jut az állat, amik az elfogyasztott növények alkotóelemei. A degu nincs hozzászokva a gyorsan felszívódó,  ún. egyszerű szénhidrátokhoz, amik pl. az aszalt gyümölcsökben találhatóak; ezek nagyon gyorsan emelik a vércukorszintet, amit az állat szervezete nehezen tud kezelni. A degu a nemrégen háziasított fajok közé tartozik, így a kedvtelésből tartott példányok táplálkozása és élettana semmiben sem különbözik egy vad deguétól. Mivel a természetben nincsenek hozzászokva a fokozott inzulintermeléshez (ez csökkenti normális értékre a vércukorszintet magas szénhidráttartalmú táplálék fogyasztásakor), ez a hormon egy idő után kimerül a szervezetükben, ha túl sok szénhidrátot fogyasztanak. Az állat cukorháztartása így felborul, és a degu megbetegszik. A túl magas vércukorszint hosszú távon károsítja a szemet, az idegrendszert, a májat, a veséket, és ezek a károsodások nem fordíthatók vissza!

Kategóriák: Degu

Kapcsolódó irások: