HUNGAROVET TUDÁSBÁZIS
www.allatorvosiwikipedia.com

Keresés:

Degu ivartalanitása

Mindig gondoljunk arra, hogy az alkalmankét 4-8 pici degunak jó gazdit találni nem egyszerű, így megfontolandó a hím ivartalanítása. A rágcsálók ivartalanítását sok tévhit övezi. A leggyakoribb ellenvetés, hogy a műtét az állatok kis testtömege miatt túl kockázatos, illetve természetellenes, hiszen eredeti élőhelyükön sem ivartalanítja őket senki. Valóban igaz, hogy az ivartalanítás menete és technikája eltér a kutyákban és macskákban alkalmazottól, de ez közel sem jelenti azt, hogy nem kivitelezhető teljes biztonsággal. A műtétet mindig fizikális vizsgálat előzi meg, hiszen tervezhető műtétnek csak egészséges állatot vetünk alá. Egyes esetekben a vérvétel is indokolt egy műtétet megelőzően az állat általános állapotát felmérendő.

Rágcsálók esetében legtöbbször a hím ivarú állatok ivartalanítására kerül sor. A műtét legtöbbször gépi altatásban zajlik és még a műtétet megelőzően fájdalomcsillapítással indul (sokkal hatékonyabb így, mint a műtétet követően megkezdve). A műtéti altatással kapcsolatos gyakori tévhitekről bővebben itt olvashat.

Ami nagyon fontos: rágcsálót sosem koplaltatunk altatást megelőzően! A szállítóba nyugodtan tehetünk élelmet, de érdemes kerülni a lédús dolgokat, mivel ezeket az altatás megkezdésekor ki kell törölni a száj üregéből (a nyálat egyébként ettől függetlenül mindig kitöröljük). Az altatás bevezetésére altatókamrát használunk, ahol először tiszta oxigént lélegeztetünk, majd ehhez keveredik az altatógáz is. Ez egy stresszmentes módja a bódításnak, nem kell “lebírkózni” hozzá az állatot. Ezt követően kerül a páciens fejére az altató maszk és helyezzük el a monitor (alapvető életfunkciók mérésére szolgáló berendezés, mint pl. a vér oxigén telítettsége, légzésgörbe, légzésszám, pulzusszám, EKG) érzékelőjét az állaton. Már az altatókamrában melegítjük a pácienst (a testhőmérsékletük esik altatásban) és ez a műtét és az ébredés alatt is nagyon fontos. Az egyik legnagyobb kockázati tényező az állat kihűlése (hypothermia), ami akár az életébe is kerülhet. Amennyiben elektromos melegítőpárnát használunk nagyon kell figyelni a hőfokra, mert kellő odefigyelés hiányában az állat bőre megéghet. Előfordulhat az is, hogy ugyan égési sérülések nem keletkeznek, de túlhevítjük páciensünket (egy 35g-os dzsungáriai törpehörcsög esetében ez nagyon könnyen előfordulhat), ami legalább olyan káros mint a kihűlés.

Az ivarszervek eltávolítása műtéti sterilitást igényel, így csak állatorvosi rendelőben végezhető, semmi esetre sem az állat otthonában a konyhaasztalon!

Rágcsálók esetében felszívódó fonallal dolgozunk és szövetragasztóval egyesítjük a bőrsebet. Ilyenkor a gazdi a műtétet követően már nem is látja a varratokat (ezek a bőr alatt és a bőrben helyeződnek), csupán kicsi, kemény csík jelzi a metszési vonalat. Ennek előnye, hogy nincs szükség varratszedésre és gallérra. Ez utóbbi kifejezetten nagy stresszforrás a rágcsálóknak, mert akadályozza a táplálék felvételét és egyes fajoknál a természetes tisztálkodási mechanizmust, valamint a vakbél bélsár (caecotroph) elfogyasztását, ami számukra létfontosságú. A gallér az esetek zömében működésképtelen is, az állatok könnyen leszedik magukról. A varróanyag jelenléte is sok esetben ingerelheti az állatot.

A műtétet követően is folytatjuk a fájdalomcsillapítást néhány napig, de ekkor már ízesített, szájon át adható készítményekkel (semmi esetre sem emberi fájdalomcsillapítóval!). Minden műtött állat infúziót is kap, ez a víz- és energiabevitelt, valamint a létfontosságú tápanyagok szervezetbe juttatását szolgálja. Az infúziót mindig előmelegítve, testhőmérsékletűen adjuk, hiszen szobahőmérsékletűen adva mi magunk hűtenénk ki az állatot.

A műtét után figyelni kell a táplálásra is (nem koplalhatnak!), és ha szükséges, kényszertápláljuk őket, bár erre szinte sosem kerül sor. A legtöbb ivartalanított rágcsáló az ébredést követő 1-3 órán belül elkezd enni (különösen aranyos, amikor a tengerimalac ráveti magát a kórházketrecben az odakészített szénára).

Nem felejthetjük el, hogy ugyan a természetes közegükben ezek az állatok ivarosan élnek, de mi messze nem tudjuk neki ugyanazt nyújtani tartástechnológiai szempontból. Tipikus az az eset, amikor ivaros hím állatokat próbálunk együtt tartani. Amennyiben alomtestvérek, ez sokszor működik is az ivarérésig, ha viszont nem jönnek ki egymással, állandóvá válhatnak a konfliktusok. Ne feledjük, nem csak a súlyos sérülések jelezhetik, hogy két állat nem tartható együtt! A tartós stressz, ami ilyen esetekben óhatatlanul fennáll, szintén komoly egészségkárosodáshoz vezet. Erre a problémára lehet megoldás az állatok ivartalanítása, ha minden egyéb hibát is kiküszöbölünk.

Forrás: Ragcsinfo.hu

Kategóriák: Degu, Ivartalanitás

Kapcsolódó irások: