HUNGAROVET TUDÁSBÁZIS
www.allatorvosiwikipedia.com

Keresés:

Tények és tévhitek a rágcsálók és nyulak műtéti altatásáról

Számos hiedelem, városi legenda és tévhit kering a rágcsálók és nyulak műtéti altatásáról. Az alábbiakban megpróbálunk szakszerűen, de közérthető módon választ adni ezekre a fontos, ugyanakkor sok félreértésre okot adó kérdésekre.

1. tévhit: Az altatás nagyon veszélyes

  • A jelenlegi altatási technikák mellett a műtéti altatás (más néven anesztézia) meglehetősen biztonságos. Míg emberek esetében 100.000-250.000 altatásra jut egy halálos baleset, nagyjából ugyanekkora eséllyel hal ma bele egy nő a szülésbe a fejlett világban. Állatok esetében az arány valamivel rosszabb, de az utóbbi évtizedekben igen jelentős javulás érzékelhető.

2. tévhit: A rágcsálók és nyulak altatása nagyon kockázatos dolog

  • Egy Nagy-Britanniában végzett felmérés szerint – melyet 117 állatorvosi praxisban 98.000 kutya, 79.000 macska és 8.200 nyúl altatási adatainak értékelésével végeztek! – egészséges kutyák esetében kb. 0,05% (fél ezrelék), míg nyulak esetében 0,73% volt az elhullás. (Veterinary Anesthesia and Analgesia 35(5):365). Egy másik vizsgálat kimutatta, hogy lovak esetében a kockázat jóval magasabb, átlagosan 1,9%, de a kólikás állatoknál eléri a 8%-ot.
  • Ebből látható, hogy valóban némileg magasabb a kockázat a nyulak és rágcsálók esetében, mint kutyáknál, vagy macskáknál, de jóval alacsonyabb, mint lovaknál. Ennek ellenére napjainkban gyakran műtenek akár súlyosan beteg lovakat is, nem beszélve a rutinszerű ivartalanításról. Jól jellemző e terület fejlődésének gyorsaságára, hogy a halálos balesetek átlagos száma Nagy-Britanniában 1990 és 2005 között felére csökkent!

3. tévhit: Ezek az állatok túl kicsik az altatáshoz

  • Napjainkban az állatorvosi aneszteziológia (az állatok műtéti altatásával foglalkozó tudomány) képes a néhány grammos újszülött egértől a több tonnás elefántig bármilyen fajt biztonságosan altatni. A testméret legfeljebb az állatorvos kényelmét, illetve a felhasznált technikai felszereléseket és természetesen a gyógyszerek mennyiségét befolyásolja, a technikai kivitelezhetőséget nem.

4. tévhit: Altatni bármelyik állatorvos tud, miért fizetnék többet egy adott helyen, mint máshol?

  • Valóban igaz, hogy minden állatorvos az egyetemi alapképzés során tanul aneszteziológiát, így elvileg képes arra, hogy bármely állatfaj altatását elvégezze. Ugyanakkor ma már az állatorvos-tudomány annyira kiszélesedett, hogy senki sem érthet minden fajhoz. A rágcsálók és a nyulak más anatómiai és élettani sajátosságokkal bírnak, mint a kutyák, macskák, vagy lovak, így az altatásuk során is megfelelő felkészültség és gyakorlat szükséges. Ezen kívül testméretükből adódóan is szükségesek lehetnek speciális felszerelések.
  • Az anesztézia árát számos dolog befolyásolhatja, de mint sok más esetben itt is összefüggés figyelhető meg az ár és a szolgáltatás színvonala között, mely ebben az esetben a biztonsággal is összefügghet. Amennyiben nem vagyunk biztosak abban, hogy egy adott állatorvosi rendelőben milyen szolgáltatást takar az adott ár, kérdezzünk rá bátran. Általában elmondható, hogy a rágcsálók és nyulak esetében használt altatógázas altatás drágább, mint a hagyományos injekciós módszerek. Fontos azonban, hogy e két módszer nem egymás ellentéte, a legtöbb esetben a két módszer kombinálása a legjobb megoldás.

5. tévhit: Egy 5 éves tengerimalac már túl idős az altatáshoz

  • Napjainkban átértékelődött a kor szerepe az állatok altatása során. Hasonlóan ahhoz, ahogy egy humán kórházban is rendszeresen operálnak idős betegeket, úgy az állatorvoslásban is hangsúlyosabb szerepet kap az állat egészségi állapota, szemben a korral. A kor egy abszolút érték, de nem függ szorosan össze az egészségi állapottal. Lehet egy fiatal állat komolyan beteg és ennek az altatása lehet kockázatosabb, mint egy idősebb, de jól tartott, egészséges állaté.
  • E mellett számos olyan, altatás előtt elvégezhető vizsgálat van, amelyek segíthetnek biztonságosabbá tenni az altatást. Rendelkezésre állnak azok a módszerek, technikák, amelyekkel egy idősebb, akár beteg rágcsáló, vagy nyúl is nagy biztonsággal altatható.

6. tévhit: A rágcsálók az altatást nagyon nehezen viselik, nehezen ébrednek fel.

  • A rágcsálók és a nyulak az altatást pont olyan jól, vagy rosszul tolerálják, mint a többi állat. Az elalvás és felébredés sebességét számos dolog befolyásolja: a használt altatószer és technika, az állat kora, szerveinek (máj, vese, stb.) működése, a testhőmérséklet, az altatás hossza, stb. Fontos, hogy rágcsálók és nyulak esetében ha csak mód van rá, altatógázzal végezzék az anesztéziát, mert ezek a gázok egészen egyszerűen a tüdőn keresztül, a lélegzéssel távoznak az altatás végén, így gyors és sima ébredésre számíthatunk. Ezzel szemben az injekció formájában adott altatószereket a máj és a vese bontja le és e bomlás sebessége véges, nem gyorsítható. Egyes altatószereknek létezik ellenszere, mely a hatásukat rövid időn belül felfüggeszti. A nyulak esetében szinte mindig kombináljuk az altatógáz használatát nyugtató, fájdalomcsillapító injekciókkal is, ezek használata lassabb ébredéshez vezethet. Fájdalmas beavatkozások esetén más fajoknál is fájdalomcsillapító injekciókat alkalmazunk, melyek az ébredést látszólag lassíthatják, mert mellékhatásként bizonyos szerek álmosságot okozhatnak.
  • Ugyancsak lassú ébredést eredményezhet, ha az állat testhőmérséklete a normális tartomány alá csökken, ezt hypothermiának (kihűlésnek) nevezzük. Ilyenkor az állat normális élettani funkciói lelassulnak, ezzel az altatószerek kiürülése is lassul. Ez az állapot potenciálisan életveszélyes is lehet, így megelőzése kiemelten fontos kistestű állatok altatása során.

Dr. Liptovszky Mátyás

Kategóriák: Aneszteziológia, Csincsilla, Degu, Egér, Hörcsög, Nyúl, Patkány, Sün, Teknős, Tengerimalac, Vadászgörény

Kapcsolódó irások: